Hayden Wilde nyerte az őrületes IRONMAN 70.3 triatlon-világbajnokságot

A 2024-es párizsi olimpia ezüstérmes triatlonistája, az új-zélandi Hayden Wilde ma délelőtt megnyerte a nizzai IRONMAN 70.3 világbajnokságot egy elképesztő verseny végén. A norvég Kristian Blummenfelt 1:05:12-es félmaratonnal hajrázott fel a második helyre, a dobogó harmadik fokára pedig a címvédő belga Jelle Geens állhatott fel. A legjobb francia, Simon Viain a tizenharmadik helyen zárt.

Az új-zélandi triatlonsztár, Hayden Wilde ma ismét megmutatta klasszisát Nizzában: megnyerte a 2026-os IRONMAN 70.3 világbajnokságot, amelyen az esemény húszéves történetének egyik legerősebb mezőnye gyűlt össze. Ez volt az első világbajnoki címe ezen a távon, miután 2024-ben hazai pályán, az új-zélandi Taupóban második lett.

Wilde a 1900 méteres úszás végén a huszonkettedik helyen jött ki a vízből, mindössze 16 másodperccel lemaradva az első, 27 fős bolyt vezető amerikai Seth Ridertől.

Az új-zélandi már a kerékpározás első kilométerein több riválisát is megelőzte, a kapaszkodókon pedig türelmesen és elszántan dolgozott. A Vence-hágó tetejét hetedikként érte el, mindössze 37 másodperces hátrányban az éllovashoz képest.

A Nizza felé vezető lejtmenetben Wilde rákapcsolt, és hamar felért az ötfős élbolyra (erről később még lesz szó). A nap második legjobb kerékpáros idejét teljesítve másodikként érkezett a depóba, mindössze 11 másodperccel a meglepetésre vezető olasz Michele Bortolamedi mögött.

A futás első kilométerein az új-zélandi gyorsan eltüntette a hátrányát, a táv felénél pedig úgy tűnt, kontroll alatt tartja a tempóját. A címvédő belga Jelle Geens és a norvég Kristian Blummenfelt azonban teljes sebességgel közeledett, így Wilde-nak ismét fokoznia kellett, hogy feltartóztassa a két üldözőt.

Az új-zélandi végül elegendő előnyt őrzött meg a győzelemhez: 3:50:51 alatt teljesítette a versenyt, Blummenfelt előtt 18 másodperccel. A dobogó harmadik fokára az IRONMAN 70.3 címvédője, Jelle Geens állhatott fel.

Nagyszerű érzés egy ilyen versenyt teljesíteni. A Promenade-on futottam lefelé, és úgy a 15. kilométer környékén nagyon jól működtek a lábaim. Azt mondtam magamnak: „Igen, ezt a célt Taupó óta üldöztük, most pedig egyszerűen haladok tovább.” Aztán elértem a 19. kilométerhez, és tényleg a tartalékaimból kellett merítenem. Még 32 másodperc volt közöttünk, ezért folyamatosan számolgattam fejben. Arra gondoltam, hogy nagyjából 3:10-es kilométereket kell futnom a győzelemhez. Kristiannak 3 percen belüli ezreket kellett volna futnia, hogy utolérjen. Azt mondtam magamnak: tovább, tovább, juss túl ezen a kis nehézségen, és élvezd a lejtőt. Még alig fogom fel, őszintén szólva, de nagyon jó érzés, hogy sikerült.
Hayden Wilde2026 világbajnoka

Az utolsó futószakaszt ráadásul óra nélkül teljesítette, ami megnehezítette a verseny iramának kontrollálását. „A második depóból kifelé minden holmim a kezemben volt, és nekimentem az órámnak. Szerintem egészen a kikötőig repült, ami meglehetősen frusztráló volt. Visszatekintve ez nem volt tökéletes verseny számomra, akadt néhány hibám, de nagyon elégedett vagyok azzal, ahogyan a futást kezeltem” – folytatta. „Öt kilométerrel a cél előtt még sikerült tartanom magam. Az utolsó két kilométer nagyon kemény volt, de Kristiannek van egy nagyszerű mondása: »Rosszabb veszíteni.« És igen, ez tényleg így van. Ezért különleges dolog, hogy sikerült megőriznem ezt az előnyt.”

Kristian Blummenfelt az utolsó méterekig mindent kiadott magából, de a győzelemhez néhány méter még hiányzott.

Szerintem a kerékpáros lejtmenetben veszítettem el a versenyt. Nem tudtam Gustav Idennel, Marten Van Riellel és Nick Thompsonnal maradni; mindhárman elszakadtak, én pedig azt hittem, még több időt fogok veszíteni. A hágó tetején két perc volt a hátrányom, és arra gondoltam, hogy a lejtmenet végére akár újabb két perccel is nőhet. Ezért pozitív volt, amikor meghallottam, hogy már csak két és fél perc a különbség. A kerékpározás utolsó részén jól működtek a lábaim, így úgy éreztem, erős futás van bennem, és összességében elégedett voltam a teljesítményemmel. Ettől még keserédes érzés egy ilyen versenyt Haydennel szemben egy lejtmenetben elveszíteni. Két és fél perc hátrány a félmaraton rajtjánál nagyon sok, még akkor is, ha hat hónappal ezelőtt Geelongban sikerült ledolgoznom ekkora különbséget. Ez is epikus csata volt, csak kár, hogy ezúttal a rossz oldalon találtam magam.
Kristian BlummenfeltA 2026-os világbajnokság ezüstérmese

Blummenfelt ezzel együtt fontos tapasztalatot és önbizalmat szerezhetett a közelgő IRONMAN-világbajnokságra, Konára. „Négy hét van még a hawaii nagy versenyig, most egyszerűen újra arra kell összpontosítani. Szerintem a többiek, például Casper Stornes és Gustav Iden már a folytatásra figyelnek a mai verseny után, hiszen nem azt az eredményt érték el, amit reméltek.”

A címvédő Jelle Geens a tizenkettedik helyen kezdte a futást, mégis felküzdötte magát a dobogóra.

Szerintem jól úsztam. Elég közel voltam az élmezőnyhöz, és egészen kényelmesek voltak az érzések. A kerékpározás első részén rengeteg előzés történt. Amikor azonban elkezdődött az emelkedő, nagyon magas volt a tempó. Úgy érzem, ott hiányzott néhány watt, ezért túl nagy hátránnyal értem fel a csúcsra. Ezt a szakaszt rosszul kezeltem, és a második depó előtt nem tudtam felérni Gustav bolyára. A győzelemért akartam versenyezni, ezért nagyon gyorsan kezdtem a futást, később azonban vissza kellett vennem. Gratulálok Christiannak és Haydennek, egészen lenyűgözően versenyeztek.
Jelle GeensA 2026-os világbajnokság bronzérmese

Már az úszásban kiélezett volt a verseny

A világ 60 legjobb férfi profi triatlonistája reggel 7 órakor vágott neki a versenynek a Földközi-tenger azúrkék vizében. Gyorsan kialakult egy nagy élboly: a német Cedric Osterhold, az olasz Michele Bortolamedi és a svájci Ben Faeh diktálta a tempót az első 700 méteren, de nem tudta leszakítani a verseny előtt favoritnak tartott triatlonistákat. A belga Marten Van Riel és Jelle Geens, a német Rico Bogen, a norvég Casper Stornes és Kristian Blummenfelt, valamint az új-zélandi Hayden Wilde mind ott voltak az első csoportban.

Az amerikai Seth Rider a hajrában gyorsított, és 23:28-as idővel elsőként ért partot, mindössze két másodperccel Bortolamedi előtt. Az angol Sam Dickinson és a dél-afrikai Jamie Riddle követte őket. Már ekkor rendkívül szoros volt a verseny: az első 27 triatlonista mindössze 22 másodpercen belül jött ki a vízből.

Simon Viain és Gustav Iden is feltűnt a kerékpáros szakaszon

Bortolamedi indult elsőként a kerékpáros pályán, de a 90 kilométeres szakasz első kilométerein Riddle, az ausztrál Josh Ferris, valamint a német Jonas Schomburg és Lasse Nygaard Priester állt az élre. Az úszáshoz hasonlóan az emelkedő közeledtével itt is kiélezett volt a helyezésekért folytatott harc. Stornes, Wilde és Geens szorosan figyelte egymást, és a legjobb tízben haladt, amikor a mezőny elérte a Vence-hágót.

A francia Simon Viain teljesítette a Vence-hágó emelkedőjének legjobb idejét, 26:37-et, de a csúcsra Bortolamedi ért fel elsőként. Az emelkedő után a triatlonisták megkezdték a Nizza felé vezető lejtmenetet. Wilde ezen a részen mutatta meg igazán kerékpáros képességeit, és gyorsan felért az ötfős élbolyra. Iden szintén kihasználta kiváló lejtmeneti technikáját, több előtte haladó rivális mellett is elment, miközben Stornes és Rider továbbra is vele tartott.

Miközben az éllovasok Nizza felé száguldottak, Bortolamedi még egyszer gyorsított, és elsőként érkezett a második depóba. Wilde, Bogen, Priester és Ferris szorosan követte. Iden teljesítette a nap leggyorsabb kerékpáros szakaszát, 2:16:43 alatt, de 54 másodperces hátránnyal szállt le a kerékpárról az éllovashoz képest.

A félmaraton teljesen átírta a sorrendet

A fő esélyesek mind nagyon gyorsan kezdték a futást. Wilde már az első kilométernél az élre állt, majd négy kilométerrel később Priester is utolérte. Geens és Blummenfelt szintén magas tempóban indított: a belga 25 perc után kilenc helyet javított, a norvég pedig feljött az ötödik pozícióba. A 16. kilométernél már mindketten dobogós helyen haladtak.

Miközben Blummenfelt és Geens gyorsan közeledett hozzá, Wilde a félmaraton utolsó kilométerein új erőre kapott. Így ellenállt a norvég rohamának, aki 18 másodpercre megközelítette az új-zélandit. Hayden Wilde ezzel 2008 óta az első új-zélandi lett, aki megnyerte az IRONMAN 70.3 világbajnoki címét.

Férfi top 10

1 Hayden Wilde (Új-Zéland) 3:50:51

2 Kristian Blummenfelt (Norvégia) 3:51:09

3 Jelle Geens (Belgium) 3:52:40

4 Gustav Iden (Norvégia) 3:53:16

5 Lasse Nygaard Priester (Németország) 3:54:08

6 Casper Stornes (Norvégia) 3:54:23

7 Jamie Riddle (Dél-Afrika) 3:54:44

8 Jonas Schomburg (Németország) 3:55:23

9 Sam Dickinson (Nagy-Britannia) 3:55:40

10 Michele Bortolamedi (Olaszország) 3:55:51