Hayden Wilde nyerte az őrült IRONMAN 70.3 triatlon-világbajnokságot

Az új-zélandi triatlonsztár, Hayden Wilde ma ismét megmutatta klasszisát Nizzában: megnyerte a 2026-os IRONMAN 70.3-világbajnokságot egy olyan mezőnyben, amely a verseny húszéves történetének egyik legerősebbje volt. Ez volt az első világbajnoki címe ezen a távon, miután 2024-ben hazai pályán, az új-zélandi Taupōban második lett.

Wilde a vízből huszonkettedikként jött ki az első 1900 méter után, mindössze 16 másodperccel lemaradva az első, 27 fős csoport élén úszó amerikai Seth Ridertől.

Az új-zélandi már a kerékpáros szakasz első kilométerein több versenyzőt is megelőzött, a kaptatókon pedig türelmesen és elszántan versenyzett. A Vence-hágó tetejére hetedikként ért fel, mindössze 37 másodperccel az élmezőny mögött.

A Nizza felé vezető lejtmenetben Wilde fokozta a tempót, és hamar felért az öt versenyzőből álló élcsoporthoz (erről később még lesz szó). A nap második legjobb kerékpáros idejét teljesítve másodikként érkezett a depóba, mindössze 11 másodperccel a meglepetésre vezető olasz Michele Bortolamedi mögött.

A futás első kilométerein az új-zélandi gyorsan ledolgozta hátrányát, a táv felénél pedig úgy tűnt, kontrollálja az erőbeosztását. A címvédő belga Jelle Geens és a norvég Kristian Blummenfelt azonban teljes sebességgel közeledett, így Wilde-nak ismét gyorsítania kellett, hogy tartsa a két üldözőt.

Az új-zélandi végül elegendő előnyt őrzött meg a győzelemhez: 3:50:51-es idővel ért célba, 18 másodperccel Blummenfelt előtt. A dobogót az IRONMAN 70.3 regnáló világbajnoka, Jelle Geens tette teljessé.

Nagyszerű érzés egy ilyen versenyt teljesíteni. A Promenade-on futottam lefelé, és úgy a 15. kilométernél már nagyon jól éreztem a lábam. Azt mondtam magamnak: „Igen, ezt a Taupō óta kipipálhattuk, most már csak haladok tovább.” Aztán elértem a 19. kilométerhez, és tényleg mélyre kellett nyúlnom. Még 32 másodperc volt köztünk, közben pedig fejben számolgattam. Úgy gondoltam, hogy a győzelemhez 3:10 perc/km körüli tempót kell tartanom. Kristiannak 3:00 perc/km alatt kellett volna futnia, hogy utolérjen. Azt mondtam magamnak: tovább, tovább, juss túl ezen a kis nehézségen, aztán élvezd a lejtőt. Még most is alig fogom fel, őszintén szólva, de nagyon jó érzés, hogy sikerült.

A futószakasz utolsó részét óra nélkül teljesítette, ami megnehezítette a verseny irányítását. „A második depóból kijövet mindenem a kezemben volt, és nekimentem az órámnak. Szerintem egészen a kikötőig repült, ami elég bosszantó volt. Visszanézve ez nem volt számomra tökéletes verseny, akadt néhány hiba, de nagyon elégedett vagyok azzal, ahogyan a futást lehoztam” – folytatta. „Öt kilométerrel a cél előtt még sikerült tartanom magam. Az utolsó két kilométer nagyon nehéz volt, de Kristiannak van egy nagyszerű mondása: »Veszíteni rosszabb.« És igen, ez egyértelműen így van. Ezért különleges, hogy sikerült megőriznem ezt az előnyt.”

© Pablo Blazquez Dominguez / IRONMAN

Kristian Blummenfelt mindent beleadott a célig, és csak néhány méter hiányzott neki a győzelemhez.

Szerintem a kerékpáros lejtmenetben veszítettem el a versenyt. Nem tudtam Gustav Idennel, Marten Van Riellel vagy Nick Thompsonnal maradni; mindhárman elszakadtak, én pedig azt hittem, még több időt veszítek. A hegytetőn két perc volt a hátrányom, és arra gondoltam, hogy a lejtmenet végére ez akár újabb két perccel nőhet. Aztán kifejezetten biztató volt, amikor meghallottam, hogy már csak két és fél perc a különbség. A kerékpár végén jól ment a lábam, így úgy éreztem, erős futás van bennem, és elégedett voltam a teljesítményemmel. Ettől még keserédes érzés egy ilyen versenyt elveszíteni Haydennel szemben, ráadásul egy lejtmenetben. Két és fél perc hátrány a félmaraton rajtjánál sok, még akkor is, ha hat hónapja Geelongban sikerült ledolgoznom ekkora különbséget. Ez megint epikus csata volt, csak kár, hogy ezúttal a rossz oldalon álltam.

Blummenfelt így is fontos tapasztalatokat szerzett a következő IRONMAN-világbajnokság, a kona-i verseny előtt. „Négy hét van hátra a hawaii nagy versenyig, úgyhogy egyszerűen újra össze kell szednünk magunkat. Szerintem a többiek, például Casper Stornes és Gustav Iden már a folytatásra koncentrálnak a mai verseny után, hiszen nem azt az eredményt érték el, amiben reménykedtek.”

A címvédő Jelle Geens a tizenkettedik helyen szállt le a kerékpárról, mégis felküzdötte magát a dobogóra.

Szerintem jól úsztam. Elég közel voltam az élmezőnyhöz, és kényelmesek voltak az érzéseim. A kerékpáron az első szakaszon sok előzés történt. Amikor azonban elkezdődött a kaptató, nagyon magas volt a tempó. Úgy érzem, ott néhány watt hiányzott, és túl nagy hátránnyal értem fel a hegytetőre. Ezt a részt rosszul kezeltem, és a második depó előtt nem tudtam felérni Gustav csoportjára. A győzelemért jöttem, ezért nagyon magas tempóval kezdtem a futást, aztán vissza kellett vennem. Gratulálok Kristiannak és Haydennek, lenyűgöző versenyt teljesítettek.

© Bartlomiej Zborowski / IRONMAN

A világ 60 legjobb férfi profi triatlonistája reggel 7 órakor vágott neki a Földközi-tenger azúrkék vizének. Hamar kialakult egy nagy élcsoport, amelyben a német Cedric Osterhold, az olasz Michele Bortolamedi és a svájci Ben Faeh diktálta a tempót az első 700 méteren. A favoritokat azonban nem tudták leszakítani: a belga Marten Van Riel és Jelle Geens, a német Rico Bogen, a norvég Casper Stornes és Kristian Blummenfelt, valamint az új-zélandi Hayden Wilde is ott volt az élmezőnyben.

© Pablo Blazquez Dominguez / IRONMAN

© Pablo Blazquez Dominguez / IRONMAN

Az amerikai Seth Rider az utolsó métereken gyorsított, így 23:28-as idővel elsőként jött ki a vízből, mindössze két másodperccel Bortolamedi előtt. Az angol Sam Dickinson és a dél-afrikai Jamie Riddle egészítette ki az élmezőnyt. Már ekkor rendkívül szoros volt a verseny: az első 27 triatlonista mindössze 22 másodpercen belül hagyta el a vizet.

Bortolamedi kezdte meg elsőként a kerékpáros pályát, az első kilométereken azonban Riddle, az ausztrál Josh Ferris, valamint a német Jonas Schomburg és Lasse Nygaard Priester állt az élen a 90 kilométeres pályán. Az úszáshoz hasonlóan a kaptató közeledtével itt is óriási volt a helyezkedési harc. Stornes, Wilde és Geens szorosan figyelte egymást, és mindhárman a top 10-ben voltak, amikor a mezőny elérte a Vence-hágót.

© Pablo Blazquez Dominguez / IRONMAN

© Pablo Blazquez Dominguez / IRONMAN

© Pablo Blazquez Dominguez / IRONMAN

A francia Simon Viain teljesítette a leggyorsabban a Vence-hágó emelkedőjét, 26:37-es idővel, a csúcsra azonban Bortolamedi ért fel elsőként. A kaptató után a triatlonisták megkezdték a Nizza felé vezető lejtmenetet. Wilde ezen a szakaszon mutatta meg igazán kerékpáros képességeit, és gyorsan felért az öt fős élcsoporthoz. Iden szintén jól használta ki a lejtmenetben mutatott erősségeit, több előtte haladó versenyzőt is megelőzött, miközben Stornes és Rider tartotta vele a lépést.

Miközben az élen állók Nizza felé száguldottak, Bortolamedi egy utolsó gyorsítással elsőként érkezett a második depóba, szorosan mögötte Wilde, Bogen, Priester és Ferris következett. Iden teljesítette a nap leggyorsabb kerékpáros idejét, 2:16:43-at, de 54 másodperces hátránnyal szállt le a kerékpárról az éllovashoz képest.

A fő favoritok mind nagyon gyorsan kezdték a futást. Wilde már az első kilométernél az élre állt, majd négy kilométerrel később Priester is utolérte. Geens és Blummenfelt szintén magas tempóval indított: a belga 25 perc után kilenc helyet javított, a norvég pedig feljött az ötödik pozícióba. A 16. kilométernél már mindketten dobogós helyen álltak.

© Pablo Blazquez Dominguez / IRONMAN

© Pablo Blazquez Dominguez / IRONMAN

© Pablo Blazquez Dominguez / IRONMAN

© Pablo Blazquez Dominguez / IRONMAN

© Bartlomiej Zborowski / IRONMAN

© Bartlomiej Zborowski / IRONMAN

Miközben Blummenfelt és Geens gyorsan közeledett hozzá, Wilde a félmaraton utolsó kilométerein új erőre kapott. Így ellenállt a norvég hajrájának, aki 18 másodpercre megközelítette az új-zélandit. Hayden Wilde ezzel 2008 óta az első új-zélandi lett, aki IRONMAN 70.3-világbajnoki címet nyert.

© Bartlomiej Zborowski / IRONMAN

A 3500 triatlonistát felvonultató korosztályos versenyt a semleges státuszú Evgeny Tikhonin nyerte 4:15:24-es idővel, a svájci Geoffroy Bagnoud és a német Thorben Scholl előtt.

A francia amatőrök csoportosan értek el kiemelkedő eredményt: heten is bekerültek az összetett ranglista top 11-ébe.

Robin Lemercier a negyedik helyen végzett, korosztályában, a 25–29 évesek között pedig második lett. Közvetlenül mögötte egy másik francia, Antoine Viertaix zárt, aki az összetettben ötödik, a 18–24 évesek között pedig második lett.

Alexandre Caille, a 2025-ös IRONMAN des Sables d’Olonne, valamint a 2026-os tours-i és vichy-i IRONMAN 70.3 győztese, az összetett hetedik helyén végzett, a 30–34 évesek között pedig második lett. Őt követte Anatole Giraud-Telme a nyolcadik, Brice Gayant a kilencedik, Victor Tourde a tizedik, valamint Florian Richard a tizenegyedik helyen.

Richard Sumpter a 45–49 évesek között harmadik lett.

Laurent Lambert megnyerte az 50–54 évesek kategóriáját, ahogy Christophe Bastié is az 55–59 évesekét.

Christian Masera és Jean-Luc Franchi a 65–69 évesek között a második, illetve a harmadik helyen végzett, Gilles Macherey pedig negyedik lett a 70–74 évesek között.

Jean Marc Primault és Thierry Poynard a 75–79 évesek között második, illetve harmadik lett, Albert Dulac pedig 8:12:08-as idővel megnyerte a 80–84 évesek kategóriáját.