Interjú Cassandre Beaugrand-nal, a 2026-os triatlon-világbajnokkal: „Fejben már nem ugyanaz az ember vagyok”

Cassandre, lassan megszokottá válik, hogy nyer. El tudná mondani, mennyire nem rutin ez az Ön számára, és milyen folyamat révén kérdőjelezi meg önmagát minden verseny után?

Valójában elképesztő mennyiségű munka van egy olyan teljesítmény mögött, amely kívülről könnyűnek tűnhet. A közönség nem látja az önvizsgálatot, a kétségeket és a nyomást. Kicsit furcsa volt, hogy a párizsi olimpia előtt már jó eredményeket értem el. Nyertem versenyeket, de még nem volt magától értetődő minden alkalommal, hogy én leszek a győztes. Ma már inkább az, és ez valamivel nagyobb nyomást helyezett rám az olimpia utáni versenyeken. Más státuszban érkeztem, mintha minden alkalommal bizonyítanom kellett volna.

Tavaly ezt a helyzetet kissé nehéz volt kezelni, de így is nagyon szép versenyeket teljesítettem. Idén szerintem jobban felvállaltam ezt a státuszt, és jobban megbíztam magamban, többek között az atlétikai versenyeimnek köszönhetően. Tudom, hogy sokkal többet várnak tőlem, és ezt néha nehéz kezelni. Meg kell tanulni elvonatkoztatni ettől, ez pedig nem a szakma legegyszerűbb része.

Milyen lelkiállapotban érkezett Pontevedrába a döntőre? Teljes önbizalommal, vagy maradt Önben némi kétely és aggodalom?

Gépészeti sportot űzök, ezért a felszereléssel kapcsolatban rengeteg minden történhet. Én sem vagyok védett a meghibásodásokkal szemben, ahogy ez tavaly is megtörtént. Kicsit tartottam ettől a döntőtől, mert már a verseny előtt tökéletes szezont tudhattam magam mögött. Számomra ez volt a hab a tortán. Persze csalódott lettem volna, ha egyetlen verseny miatt nem tudom megkoronázni a szezonomat.

Pontosan tudtam, mit akarok tenni, de egy egynapos versenyen annyi minden történhet. Csak azt akartam, hogy a lehető legjobb eszközökkel érkezzek, és képes legyek alkalmazkodni. Általában minél alkalmazkodóképesebb valaki, annál jobban alakulnak a dolgok. Jól tudjuk, hogy soha semmi nem úgy történik, ahogy előre elképzeltük. Talán ez ma már az egyik erősségem. Képes vagyok alkalmazkodni az aznapi taktikákhoz.

© World Triathlon

© World Triathlon

© World Triathlon

© World Triathlon

Úgy érzi, hogy most már Ön a mezőny célpontja a rajtnál, és egyedül küzd mindenki ellen?

Nem feltétlenül, mert rengeteg barátnőm van a mezőnyben. A mögöttem másodikként végző Georgia Taylor-Brown edzőtársam és nagyon jó barátnőm. A francia csapat lányaival is remekül kijövök. Nem érzem úgy, hogy ellenük versenyzek, vagy hogy az ellenségük lennék, és ez nagyon kellemes. Mindannyian jól ismerjük egymást, még ha természetesen egyesekhez közelebb is állunk.

Az a célom, hogy a lehető legkevesebb gyenge pontom legyen, és a lehető legkomplettebb versenyzővé váljak. Ha ugyanis kevés vagy egyáltalán nincs gyenge pontunk, minden helyzethez alkalmazkodni tudunk.

A brit versenyzők mindent megtettek, hogy megtörjék a kerékpározásban Pontevedrában. Ön hogyan élte meg ezt?

Először is nyolcan álltak rajthoz, így értelemszerűen ők diktálták a tempót, ráadásul többen is erősek voltak az úszás és a kerékpározás kombinációjában. Az ilyen karakterű versenyzők megpróbálták kijátszani a lapjaikat, összedolgoztak, hogy elszakadjanak és leszakítsák a legjobb futókat. Szerintem azonban újabb szintet léptem kerékpáron, és egyre stabilabbnak érzem magam rajta. Az a célom, hogy a lehető legkevesebb gyenge pontom legyen, és a lehető legkomplettebb versenyzővé váljak. Ha ugyanis kevés vagy egyáltalán nincs gyenge pontunk, minden helyzethez alkalmazkodni tudunk.

© World Triathlon

© World Triathlon

© World Triathlon

Mentálisan is dolgoznia kellett azon, hogy kezelni tudja az új státuszával járó nyomást?

Megpróbáltam meggyőzni saját magamat, és megérteni néhány dolgot önmagammal kapcsolatban. Például azt, hogy az identitásom nem kizárólag a sporteredményeimhez kötődik, hanem önálló ember vagyok. Az eredményeim természetesen fontosak, de nem tükrözik a teljes személyiségemet. Sportolóként gyakran az eredményeink alapján ítélnek meg minket. Pedig amikor hazamegyünk, mi sem szeretnénk, ha a munkánkról beszélnének velünk, vagy az alapján ítélnének meg, amit elvégeztünk.

Szeretek jól teljesíteni, ezért csalódott vagyok, amikor nem sikerül. De valóban nehezebb kezelni, amikor ez már kívülről érkező elvárássá válik. Idén ezt jobban megértettem. A környezetemben néhányan olyan üzeneteket fogalmaztak meg, amelyek végül áttörést hoztak. Mivel azonban konok vagyok, néha időbe telik, mire célba érnek. Egyre jobban értem, miért csinálom ezeket a dolgokat. Ez pedig segített kezelni a nyomást.

Régebben hajlamos voltam azt hinni, hogy a versenynek vége, ha rosszul kezdődik. Most már van bennem egy rész, amely azt mondja: valójában bármi megtörténhet. Amíg nem értem át a célvonalon, nincs vége.

Korábban beszélt az alkalmazkodásról. Volt konkrét taktikája a döntőre, és sikerült megvalósítania, vagy ahhoz igazodott, ami a versenyen történt?

Azért akarok alkalmazkodóképes lenni, hogy a megfelelő pillanatban jó döntéseket hozhassak. Ezen a döntőn azonban inkább az edzőm által meghatározott szabályokat próbáltam betartani. Azt kérte, ne szálljak el egy olyan pályán, amely izomzatilag meglehetősen kemény volt. Nem akarta, hogy túl sokat adjak ki magamból, vagy egy ponton túlvállaljam magam. A cél az volt, hogy a lehető legtöbb energiám maradjon a végére.

Talán minden szakaszban egy kicsit kevesebb energiát fektettem bele, ami frusztráló, amikor jól érzi magát az ember. Tudtam azonban, hogy hosszú verseny vár rám. Ezért az egész távon igyekeztem kontrollálni a terhelést, hogy a futás végén még nagyot tudjak hajrázni. Az is kemény volt, még ha ez a képeken nem is feltétlenül látszik. Örültem, amikor beértem, mert azért kezdtem érezni a terhelést.

A döntő során mikor érezte úgy, hogy a cím már nem csúszhat ki a kezéből?

Az első futókör után arra gondoltam, hogy nagyon kedvező helyzetben vagyok, és különösen figyelnem kell a frissítésre, minden frissítőállomáson el kell vennem a kulacsokat, és így tovább. Csak az erőkifejtést próbáltam kontrollálni. Tudtam, hogy felkészülten és kellő tartalékokkal várom akár a szoros befutót is, pedig akkor még csak egy futókörön voltam túl.

A 2026-os szezonról még alig van ideje visszatekinteni. Teljesen átérzi már, mennyire kivételes idényt teljesített?

Igen, és tisztában vagyok vele, hogy nehéz lesz ennél jobb évet produkálnom. 2026-ban hibátlanul teljesítettem, és nehéznek tűnik kétszer megismételni ezt a szintet. Ezért most időt adok magamnak, hogy kiélvezzem, és felfogjam, mit értem el. Utána ugyanúgy folytatom a saját utamat, ahogy eddig tettem. Tudom, hogy lesznek csalódások és gyengébb időszakok, de ez a csúcssport része. Azt is tudom, hogy éppen ezekből a pillanatokból tudunk néha erősebben visszatérni.

© Thomas Maheux/FFTRI

© World Triathlon

© World Triathlon

Mivel magyarázza a dominanciáját? Miben nyújt most többet a többieknél?

Az önbizalmammal. Fejben már nem ugyanaz az ember vagyok. Tényleg a végsőkig küzdök, mert tudom, hogy egy triatlonon rengeteg minden történhet. Régebben hajlamos voltam azt hinni, hogy a versenynek vége, ha rosszul kezdődik. Most már van bennem egy rész, amely azt mondja: valójában bármi megtörténhet. Amíg nem értem át a célvonalon, nincs vége.

Hogyan alakul 2026 hátralévő része?

Szépen akartam lezárni a szezonomat, ez sikerült. A versenyszezonomnak vége. Most jön a szabadság, és Céline Dion koncertje, amelyre csodával határos módon sikerült jegyet szereznem.