Pierre Le Corre a 2026-os IRONMAN-világbajnokság előtt Hawaiin: „Szeretnék még egy utolsó fejezetet írni a hosszútávú triatlonban”

Pierre, miért választotta a hosszútávú triatlont és az IRONMAN-t?

Mert a francia olimpiai csapatban egyre nagyobb lett a konkurencia, jöttek fel a fiatal versenyzők. Tudom, milyen nehéz bekerülni ebbe a válogatottba, és milyen sűrű a mezőny. Én viszont továbbra is a legmagasabb szinten szerettem volna versenyezni.

Tizenöt évig versenyeztem olimpiai távon, úgy éreztem, nagyjából mindent kihoztam belőle. Azt gondoltam, itt az ideje valami mást kipróbálni, miközben továbbra is magas színvonalú versenyeken indulok. Az IRONMAN és a hosszútáv ezért jól illett hozzám: állóképességi versenyek, és ahogy telik az idő, ez talán még előnyösebb is számomra.

Egyfajta újrakezdést is jelentett a 2024-es párizsi olimpia után, amely csalódást okozott?

A párizsi olimpiára életem legjobb formájában és a pályafutásom eddigi legmagasabb szintjén érkeztem. Ezt nem bánom, viszont bizonyára nem volt szerencsém, és nem kaptam meg a lehetőségeket, hiszen több versenyemen is buktam. Alakulhatott volna minden a javamra, de végül a körülmények másképp hozták.

Kellett egy kis idő, mire feldolgoztam, de arra gondoltam, hogy már az is nagy lehetőség volt, hogy eljutottam idáig. A rövidtávú triatlonban sok minden múlik a verseny alakulásán, rengeteg kockázatot kell vállalni, és néha tényleg apróságokon múlik minden. Ettől függetlenül elégedett voltam a felkészülésemmel és az elért szintemmel.

2025 furcsa év volt, nem igazán tudtam, mit szeretnék. Indultam néhány hosszú- és rövidtávú versenyen is, ráadásul rosszkor sérültem meg. Így ez az év átmeneti időszakká vált, amikor megpróbáltam kideríteni, merre tovább. Végül egyértelművé vált: a rövidtávú triatlon számomra véget ért, a hosszútávban viszont még szerettem volna egy utolsó fejezetet írni. A cél az volt, hogy kijussak Hawaiira, és átéljem ezt az élményt.

© Janos Schmidt / World Triathlon

© Janos Schmidt / World Triathlon

2022-ben hosszútávú triatlon-világbajnok lett. Mindig is vonzotta a hosszútáv?

Mivel 2021-ben nem kerültem be a tokiói olimpiai csapatba, már akkor is el akartam kezdeni a hosszútávú triatlont, és 2022-ben néhány jó eredményt is elértem. Valójában azonban Tokió után továbbra is jól teljesítettem olimpiai távon, végül pedig kijutottam a 2024-es párizsi olimpiára.

Az olimpiai triatlonban sok minden múlik a verseny alakulásán, rengeteg kockázatot kell vállalni, és néha tényleg apróságokon múlik minden.

2026 elején lenyűgözően mutatkozott be IRONMAN-versenyen: mindössze két hét specifikus edzés után második lett az IRONMAN Új-Zélandon…

Igen, engem is meglepett, mert 2025 végén eltörtem a bordáimat, és több mint két hónapig nem edzhettem. Így az első IRONMAN-re való felkészülésem nagyon korlátozott volt, ezért magam is meglepődtem azon a szinten, amit Taupóban mutattam. Konán ezen a hétvégén természetesen más lesz a színvonal, ezzel tisztában kell lenni, de Új-Zélandon nem számítottam arra, hogy ilyen könnyedén az élmezőnyben versenyezhetek. Aznap egyszer sem éreztem úgy, hogy erőlködnöm kellene.

© KMSP / CNOSF

Azért választotta ezt az időpontot és ezt a versenyt, mert már a szezon elején lehetőséget adott a hawaii kvalifikációra?

Nem, eredetileg inkább utazni szerettünk volna. Délre, a déli féltekére akartunk eljutni, és kihasználni az adott időszak versenyzési lehetőségeit. A korlátozott felkészülés miatt egyáltalán nem azzal a szándékkal utaztam oda, hogy kijussak Hawaiira. Helyezési céljaim sem voltak, inkább taktikai és stratégiai célokat tűztem ki, hiszen először versenyeztem ezen a távon.

© Korupt Vision/IRONMAN

© Fiona Goodall/IRONMAN

© Fiona Goodall/IRONMAN

© Korupt Vision/IRONMAN

Más sport ez, mint amit rövidtávon űzött?

Teljesen. Az IRONMAN 70.3 még nincs olyan messze az olimpiai triatlontól, az IRONMAN viszont egy másik világ, amelyhez teljesen más megközelítésre van szükség. Nehezemre esett felkészülni rá, elvégezni a kifejezetten IRONMAN-re szabott edzéseket. Sok éven át ugyanarra a jól bevált felkészülésre építettem olimpiai távon, most pedig mindent gyökeresen meg kellett változtatnom, és nehezen alkalmazkodtam. Amikor itt, Konán látom az új ellenfeleimet, rájövök, hogy nem feltétlenül ugyanazokat az edzéseket végeztem, mint ők. Még bőven tanulom ezt a szakágat.

Idén még soha nem látott színvonalú mezőny gyűlt össze Konán. Érzem, hogy nagyon-nagyon gyorsan kezdődik majd a verseny, és nem szabad túlságosan hallgatni a testünkre. De ha egyáltalán nem figyelünk rá, azzal azt kockáztatjuk, hogy szétesünk és nem érünk célba.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Azt, hogy hosszú, sőt nagyon hosszú edzéseket kell végezni IRONMAN-tempóban, megfelelő táplálkozással és rengeteg szénhidráttal. Nekem ez egyértelműen nehéz, részben azért is, mert nem feltétlenül ezt szeretném csinálni. Elég paradox helyzet.

Fejben is fel kell készülni arra, hogy elviseljük ezeket a terheléseket. Fizikailag nem feltétlenül túl nehéz, de nagyon hosszú, az egész napot igénybe veszi. Cukorral a hátadon indulsz el, és csak cukrot eszel, ami meglehetősen különös. Természetesen végeztem néhány ilyen edzést, de nem túl sokat.

Hogyan építette fel a szezonját, miután megszerezte a hawaii kvalifikációt?

Június óta teljesen Hawaiira összpontosítottam a szezon hátralévő részében, elsősorban azért, hogy friss maradjak. Nem indultam sok versenyen, csak a Yotta XP de Vichy viadalon, az IRONMAN 70.3 Swansea versenyén Walesben, ahol ötödik lettem, valamint a Triathlon XL de Gérardmer viadalon Franciaországban, ahol másodikként értem célba. Közben valamennyire kipróbálhattam a Konán használt felszerelésemet is.

Mit vár az IRONMAN-világbajnokságtól?

Őszintén szólva nem igazán tudom (nevet). Elsősorban szeretnék végigmenni a versenyen, teljes értékű teljesítményt nyújtani, és talán együtt versenyezni a többiekkel is, még ha a körülmények nagyon-nagyon kemények lehetnek.

© Korupt Vision/IRONMAN

© Korupt Vision/IRONMAN

Fel tudja venni a versenyt a legjobb specialistákkal?

Idén még soha nem látott színvonalú a mezőny. Mind az 55 profi versenyző rendkívül erős, nagyon gyors lesz a verseny, nekünk pedig el kell kerülnünk, hogy túlhajtsuk magunkat. Ha valaki tartósan a határ fölött teljesít, biztosan nem ér célba. Én nem szeretnék így járni. Egy szép, egyenletes maratont akarok futni, miközben szeretnék a mezőny elejének ritmusához is közel maradni.

Nehéz ezt jól megközelíteni, mert érzem, hogy nagyon-nagyon gyorsan kezdődik majd a verseny, és nem szabad túlságosan hallgatni a testünkre. De ha egyáltalán nem figyelünk rá, azzal azt kockáztatjuk, hogy nem érünk célba. A cél ezért az, hogy a verseny elején elöl, vagy legalább a mezőny közepén maradjak, elengedve a nagy tempót diktáló kerékpárosokat, miközben tartom a saját ritmusomat, majd egy jó maratont teljesítsek. Nem eredményért versenyzek. Az adataim, a pulzusom és a wattértékeim diktálják majd a tempómat, ezek alapján próbálok eljutni legalább a célig.

Türelmesnek kell lenni, és együtt kell élni a határral.

Van valami, amitől különösen tart ezen a versenyen?

Egyértelműen a túlhajtástól, és attól, hogy utána már nem tudok regenerálódni. Ha átlépünk egy bizonyos pulzusszintet, onnan valójában csak úgy lehet visszavenni, ha megállunk. A megállás viszont a verseny végét jelenti.

Megismerte Konát és a környezetét. Mi ragadta meg a leginkább?

Hatalmas és lenyűgöző. A széles utak, a hosszú, egyenes kerékpáros szakaszok egészen elképesztők. A hőség, a páratartalom és az UV-sugárzás együtt komoly próbatétel. Érezni, hogy egy vulkánon vagyunk. Bejártam a pálya néhány kulcsfontosságú részét, köztük az Energy Labet is. Kora délután jártunk ott, szélsőséges körülmények között. Nagyon-nagyon nehéz, gyorsan futni pedig szinte lehetetlen. Itt is türelmesnek kell lenni, és tudni kell bánni a határral. Szerintem idén sokan szétesnek majd. Mindenki megpróbálja egy ponton megjátszani a saját lapját, és úgy gondolom, sokan túl is vállalják majd magukat.

© Thomas Devard

© Thomas Devard

© Nigel Roddis/IRONMAN

Már akkor felírta ezt a versenyt a listájára, amikor elkezdett triatlonozni?

Valójában Hawaiin keresztül ismertem meg a triatlont. 2006-ban Philadelphiában voltam csereprogramon. A tévében a versenyről mutattak felvételeket, valamint riportokat olyan emberekről, akik életük nehéz időszakai után vágtak bele ebbe a sportos kihívásba. Akkoriban így mutatták be a versenyt, és én is így fedeztem fel. Amikor triatlonozni kezdtem, mindig is fel akartam írni a saját listámra. Örülök, hogy most kipipálhatom… Már ha sikerül.

Egyszeri kaland lesz, vagy már most szeretné visszatérni?

Jó lenne, ha jövőre is visszatérhetnék. Idén szeretnék minél több tapasztalatot gyűjteni, megérteni, mit követel meg a verseny, különösen fizikailag és élettanilag, mert sok sportolóhoz képest valóban kissé felkészületlenül érkeztem. Aztán jövőre talán stratégiailag, és a felszerelést tekintve is felkészültebben térhetek vissza, és jobb versenyt futhatok.